Zarándoklat kutyafuttában
Isten hozott a ságban. A buddhaságban. Némely buddhista szekta hisz benne, hogy bizonyos kántálások ismételgetésével még ebben az életben eljuthatunk a nirvánába, olyanná válhatunk, mint maga Buddha. Mások, mint a Singon szekta a világ megértésére és a megvilágosodásra más módszert használ: a zarándoklatot.
Igazság szerint a Singon szekta szinte mindenre a zarándokutat javasolja: könyörületesség, a megvilágosodás keresése, felépülés egy betegségből, átjáró a túlvilágba? A válasz: zarándokolj egy kicsit. Úgy néz ki, hogy régen a megvilágosodásra vágyók számára főmunkaidős tevékenységnek számított a zarándoklat.
„Úgyhogy zarándokolj!”, kiáltják a védák. Utazó testalkatunk van, ezzel nem kívánok vitába szállni. Különösen tavasszal érezzük úgy, hogy muszáj egy kicsit vándorolni. Be kell vallanom, a zarándoklat nem csupán hobbi, sokkal inkább életforma. Tavasszal heti háromszor járok zarándokolni, a forró nyári hónapok alatt szünetet tartok, aztán ősszel újrakezdem. Nem csoda, ha úgy érzem: az életem is körkörösen halad.
Végigsétálni egy zarándok-útvonalon egyfajta sétáló meditácviót jelent, amit arra használok, hogy jobban kapcsolatba kerüljek a földdel, magammal és a köztünk lévő űrrel. És mi lenne erre alkalmasabb hely, mint a hegyek, a természetfeletti otthona, ahol az istenek és a szellemek élnek?
A vallásos vagy spirituális ingereknél is fontosabb a megfelelő lábbeli. A zarándokutakat kihívásnak szánják, ezért meglehetősen fáasztóak. Meredek ösvényeken kapaszkodsz felfelé, kőkupacokon, keresztbe fekvő fatörzseken és csúszós leveleken át. Hegycsúcsokon át és köves tengerpartokon vezet majd az utad.
Ahogy valaki, aki velem együtt járta meg a Siraisi zarándokutat rámutatott: „Ezen az úton egyetlen vízszintes szakasz sincs!”. Ezen még sosem gondolkodtam. Azt hiszem, a zarándoklatot sosem fogtam fel könnyed sétának. A zarándokút arra szolgál, hogy feljődj, elérj valamit.
Rászoktam arra, hogy a zarándokutakat kocogva teszem meg, ugyanis ha sétálva, meditálva próbálod, sosem érsz a végére. A zarándokutak fél naptól hat hétig tarthatnak. A legtöbb minimum egy vagy két napot vesz igénybe. Úgyhogy kocogj bátran!
Évekkel ezelőtt fogtam hozzá ehhez a „zaránton” technikához, mivel szerettem volna tényleg végigjárni az útvonalakat ahelyett, hogy félúton hazamentem volna és a másik felét egy héttel később jártam volna be.
Nincs semmi rossz a kocogós zarándoklatban, kivéve, hogy az egész gyakran emlékeztetni kezd egy baptista szertartásra. Ahogy elszaladok egy-egy szentély előtt, kettőt tapsolok a tenyeremmel és gyorsan elkántálok valamit. Idővel egész jól ritmusba jövök. A kocogós zarándoklat még mindig sokkal jobb, mint azok a turisták, akik busszal járják végig a 88 templomot érintő Sikoku-zarándokutat.
Egyetlen dolog biztos a 88 templomos zarándokúttal kapcsolatban: végig veled lesz Daisi Kóbó. Daisi volt az alapítója a 88 állomást magába foglaló útvonalnak. Azt mondják, hogy az egész zarándoklat idején mindig velünk van. Mivel én futni szoktam, Daisi valószínűleg igen jó kondiban van.
Most úgy tűnhet, mintha keresném a zarándokutakat, pedig csak ritkán teszem. Épp ellenkezőleg: ők találnak rám. Általában valami egész mást csinálok, amikor véletlenül a leveleken át rám bámul egy istenség. Aztán ha közelebbről megvizsgálom a lakhelyét és számot találok rajta, akkor körülnézek, hogy megtaláljam a szomszéd szentélyeket is. Aztán már benn is vagyok a spirálban.
Szinte az összes kis szigetnek megvan a maga zarándokútja a beltengeren. Ezeket az utakat megurinak hívják, amely azt jelenti: „körbe járni”, mivel a legtöbb útvonal ugyanott ér véget, ahonnét elindul. Olyanok, mint egy-egy nagyra nőtt mandala. A legtöbb szigeten alig élnek páran, mindegyiknek megvan a maga mikrokozmosza, ezért logikus, ha saját zarándokúttal rendelkeznek. Kis lakosság, alig van mit csinálni, úgyhogy vándoroljunk!
Ennyire körülvéve a zarándokságokkal, néha elcsodálkozom raja, hogy nem vagyok-e egyfajta buddhista-központ, amely köré koncentrikus körökben zarándokutak telepedtek meg. Még Siraisi szigeten, ahol élek is három külön útvonalunk van, mindegyik ugyanazon középpont köré felépítve. Az egyik út egy másik sziget zarándokútjának része. Úgyhogy elnézést, ha néha szédültnek tűnök…
Jó, még nem értem el a buddhaságot, sem a megvilágosodást, de ez csak egy újabb ok arra, hogy kocogjunk!
Amy Chavez